Meglepetés

Nem tudom miben kéne hinnem. Keresztény? Buddhista? Iszlám? Vagy csak higgyek magamban? Tényleg fogalmam sincs, de egy valamiben biztos vagyok: akármilyen felsőbb hatalom is figyel rám gondoskodik róla, hogy mindig legyenek váratlan fordulatok az életemben. 

Természetesen ez a nap is totál átlagosnak indult. Bebuszozás Dórival, elkésés első óráról stb, stb. 

Bioszon mindenki halál fáradt volt, ezért a tanár felajánlotta, hogy nézzünk filmet. Természetesen bele mentünk. 

- Felnézel facebook-ra? - nyújtotta felém a telefonját Dóri.

- Igen, köszi. - vettem el. Sosem szoktam iskolában netezni, de most valamiért úgy éreztem "Miért ne?" Hát nekem nem volt több száz értesítésem. Sőt valójában egy sem volt. Egyetlen egy üzenet világított pirosan. Megnyitottam:

Szia:) Ráérsz ma 18 óra körül? 

 Olivér

"Nem ájulok el, nem sikítok ! Nem ájulok el, nem sikítok !" - ezt mondogattam magamnak miközben remegő kézzel visszaírtam: 

Persze :)

Szinte azonnal érkezett a válasza:

Király ! Akkor 18-kor elmegyek hozzátok :)

Fogalmam sincs honnan tudja, hogy hol lakom. Nem írtam vissza, csak oda adtam Dórinak a telefonját és bámultam magam elé tovább.

- Ne is figyelj, majd elmesélem itt a tujának ! - lökött meg Dóri, már haza felé tartva. Valóban nem figyeltem rá.

- Figyelek, bocsi. - és mondta tovább... "De mit vegyek fel? Shhhhhh. Dórira figyelek".... "És ha csak ugrat és el sem jön? Jajaja. Dóri" "Mi van a hörcsögével? Ahhhh. Semmit nem értek." 

- Najó. Mi van veled? Látom, hogy nem tudsz figyelni - fogta meg a vállam a kapunk előtt.

- Olivér elhívott randira - böktem ki.

- Azzzzzzzz igeeeeeeeen ! - mondta pár másodpercnyi csodálkozás után.

- Parázok !

- Segítek ! - lökdösött be az ajtón.

A szekrényemből szinte minden ruhát kidobáltunk. Az én kezemben egy egyszerű fekete trikó és egy világoskék farmer volt. Dóriéban egy félvállas zöld póló egy egy tinta kék farmer.

- Most mi legyen? - nézett rám. Még csak négy óra volt.

- Anya ! - úgy mondtam mintha egy akció filmben lennénk. Leszaladtunk anyuhoz aki valami főzős-vetélkedős műsort nézett a tévében.

- Melyik a jobb? - tartottuk elé a ruha variációkat.

- Hova? Miért? Kinek? Mikorra? Kivel?

- Randira. Nekem. Hat órára. Olivérrel. - daráltam a válaszokat.

- Aha - állt fel anya - Hát ebben az esetben a zöld pólósat ajánlanám. Jól áll neked az a felső.

- Oké. Köszi - mosolyogtam rá, majd vissza sprinteltünk a szobámba. Smink ami nem túl erős, épp csak egy leheletnyi. Hajam begöndöríteni, de csak annyira, hogy úgy tűnjön természetesen ilyen. 

17:30-ra mindennel készen voltunk. Ott álltam a nappaliban, göndör hajjal amiből egy tincset egy virágos csattal oldalra tűztem, zöld pólómban amiből bal vállam teljesen kint volt, tinta kék farmeremben ami szinte tökéletesen állt. Anya a "jeles" alkalomra kölcsön adta fekete szandálját. Igazából csak egy talp volt és néhány madzag, de nagyon jól nézett ki.

Mindhárman izgatottan vártuk, hogy mikor csönget Olivér. 

Aztán 17:59-kor megszólalt a csengő, én pedig remegő gyomorral nyitottam ajtót.
És ott állt, ő teljes élet nagyságban és rám várt.