Életem legjobb napja ! Végre felfigyelt rám Olivér is, a suli legmenőbb arca. Új barátaim vannak és anya vett nekem egy tök csini nadrágot amiben jól mutat a fenekem. - valószínűleg így nézne ki a blogom ha "olyan" lány lennék. De én "ilyen" lány vagyok.
Olivér valóban a legmenőbb srác a suliban és nem mellékesen már-már bántóan helyes. Lassan két éve együtt van tesink és még mindig nem tudom eldönteni: áldás vagy átok?
Először azt hittem áldás és én vagyok a legmázlisabb lány, hiszen én vagyok az egyetlen olyan lány aki tesiből érettségizik majd, ezért jár előkészítőre is ahova persze a harmadikos Olivér is jár. Lassan azonbn rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem pozitív hogyha az a srác lát izzadni, összeesni a fáradságtól aki előtt mindent bevetsz annak érdekében, hogy észre vegyen.
Talán ma sikerült felhívni magamra a figyelmét... Teljes erőből fejbe lőttem röpinél.
- Uhhhhh ! Ne haragudj ! Nem direkt volt - szaladtam oda hozzá, bár szerintem ő kettőt látott belőlem.
- Semmi baj. - mosolygott.
- Végül is te sétáltál bele a lecsapásomba - próbáltam elviccelni a helyzetet. Először furcsán nézett, aztán leesett neki:
- Ja, tök paraszt vagyok ! - nevette el magát. Aztáááán.... elsétált. Wow.
Hát kezdetnek végül is nem volt rossz. Az óra hátra levő részében próbáltam kerülni ami eléggé nehéz ha figyelembe vesszük, hogy egy terembe voltunk.
Miután átöltöztem (tusolásra 45 percnyi aktív izzadás után semmi lehetőségem) épp kilibbentem volna az öltözőből amikor neki csapódtam valaminek.
Első gondolatom az volt, hogy elfelejtettem kinyitni az ajtót. Aztán észhez tértem, felnéztem és sajnos rá kellett jönnöm, hogy Olivérbe csapódtam bele.
- Látom ma nem tudsz kerülni. - nevetett fel, majd elsétált még mielőtt bármit is tudtam volna mondani
- Istenem, T, el sem tudod képzelni hány lenne a helyedben - nyaggatott nem sokkal később Dóri.
- Akkor is nagyon gáz volt. Kétszer egymás után törtem az életére. - próbáltam komoly maradni de végül én is elnevettem magam, mert akárhogy is nézzük maga a helyzet komikus volt.
- Csáó, gyilkos ! - köszönt oda egy ismerős hang.
- Maradjunk csak a T-nél - mosolyogtam Olivérre
- T. Hmm.. - sétált tovább. Kevés ember van akinek megjegyzi a nevét, így nem is nagyon voltam boldog hogy el hümmögöt a nevem felett.
Mikor otthon megírtam a házim és tanultam (menőségem hiányában próbálok a kitűnő bizonyítványommal tündökölni) beléptem facebook-ra. Valaki bejelölt. Olivér. Nem tudtam mennyire sikíthatok szóval írtam Dórinak akivel megállapítottuk, hogy most rohadt különleges vagyok mert Olivér nem szokott senkit bejelölni.
Mosolyogva visszajelöltem és csak vacsoránál tűnt fel, hogy azután végig mosolyogva járkáltam. :)
Olivér valóban a legmenőbb srác a suliban és nem mellékesen már-már bántóan helyes. Lassan két éve együtt van tesink és még mindig nem tudom eldönteni: áldás vagy átok?
Először azt hittem áldás és én vagyok a legmázlisabb lány, hiszen én vagyok az egyetlen olyan lány aki tesiből érettségizik majd, ezért jár előkészítőre is ahova persze a harmadikos Olivér is jár. Lassan azonbn rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem pozitív hogyha az a srác lát izzadni, összeesni a fáradságtól aki előtt mindent bevetsz annak érdekében, hogy észre vegyen.
Talán ma sikerült felhívni magamra a figyelmét... Teljes erőből fejbe lőttem röpinél.
- Uhhhhh ! Ne haragudj ! Nem direkt volt - szaladtam oda hozzá, bár szerintem ő kettőt látott belőlem.
- Semmi baj. - mosolygott.
- Végül is te sétáltál bele a lecsapásomba - próbáltam elviccelni a helyzetet. Először furcsán nézett, aztán leesett neki:
- Ja, tök paraszt vagyok ! - nevette el magát. Aztáááán.... elsétált. Wow.
Hát kezdetnek végül is nem volt rossz. Az óra hátra levő részében próbáltam kerülni ami eléggé nehéz ha figyelembe vesszük, hogy egy terembe voltunk.
Miután átöltöztem (tusolásra 45 percnyi aktív izzadás után semmi lehetőségem) épp kilibbentem volna az öltözőből amikor neki csapódtam valaminek.
Első gondolatom az volt, hogy elfelejtettem kinyitni az ajtót. Aztán észhez tértem, felnéztem és sajnos rá kellett jönnöm, hogy Olivérbe csapódtam bele.
- Látom ma nem tudsz kerülni. - nevetett fel, majd elsétált még mielőtt bármit is tudtam volna mondani
- Istenem, T, el sem tudod képzelni hány lenne a helyedben - nyaggatott nem sokkal később Dóri.
- Akkor is nagyon gáz volt. Kétszer egymás után törtem az életére. - próbáltam komoly maradni de végül én is elnevettem magam, mert akárhogy is nézzük maga a helyzet komikus volt.
- Csáó, gyilkos ! - köszönt oda egy ismerős hang.
- Maradjunk csak a T-nél - mosolyogtam Olivérre
- T. Hmm.. - sétált tovább. Kevés ember van akinek megjegyzi a nevét, így nem is nagyon voltam boldog hogy el hümmögöt a nevem felett.
Mikor otthon megírtam a házim és tanultam (menőségem hiányában próbálok a kitűnő bizonyítványommal tündökölni) beléptem facebook-ra. Valaki bejelölt. Olivér. Nem tudtam mennyire sikíthatok szóval írtam Dórinak akivel megállapítottuk, hogy most rohadt különleges vagyok mert Olivér nem szokott senkit bejelölni.
Mosolyogva visszajelöltem és csak vacsoránál tűnt fel, hogy azután végig mosolyogva járkáltam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése